Kakukkfű

A kerti kakukkfű sokoldalúan használható, kámforos illatú, aromás fűszernövény. Népies nevei: balzsamfű, timián, tömjénfű. Latin elnevezése (thymus) utal tömjénhez hasonló alkalmazására.

A kerti kakukkfű pompás illata és íze miatt széles körben használt fűszernövény. Gyógyászati alkalmazása is hosszú múltra tekinthet vissza. Régen a fertőző betegségek egyik legfontosabb háziszere volt, de sokoldalúságát a hűléses betegségek kezelésében és megelőzésében ma is értékeli az orvostudomány.

Hatásai antimikrobiális – antibakteriális, gombaölő köptető-nyákoldó (szekretomotorikus, szekretolitikus) görcsoldó helyi keringést serkentő (külsőleg) antioxidáns

A vad kakukkfű, mint termesztett rokona, a kerti kakukkfű igen aromás, jellegzetes illatú, földön elterülő, 5-20 centiméterre növő, apró, kerek levelű növény. Kavicsos, sziklás talajokon, legelőkön, tisztásokon nő Európa nagy részén, Észak-Afrikában és Ázsiában egészen 3000 méter tengerszint feletti magasságig. A meszes talajt kedveli leginkább, ezért bőven terem a Bükk hegységben is. Halvány rózsaszínű, fehér vagy lilás virága júliustól októberig nyílik. A virág illata nagyban függ a termőhelytől: vagy a szurokfűére emlékeztető, vagy friss citromillatú, kámforos, még akár gombaszagú is lehet. Leveles hajtásait a virágzás elején, májustól júliusig szár nélkül gyűjtjük. Ha hajtásait a fás részek fölött vágják le, akkor egy évben többször is szedhető. Óvatosan szedjék, mert könnyen kifordul a gyökere.