Vadon termő fűszernövények

A vadontermő növények gyűjtése az ökológiai gazdálkodás speciális területe, mert ha igazolható hogy a gyűjtőhely nem szennyezett, valamint a használatbavételt megelőző három évben kezelés tiltott készítménnyel (pl. erdészeti kártevők elleni védekezés) nem történt, akkor a növény-termesztésben előírt átállási időktől eltekinthetünk.

Anonymus szerint őseink ,,Szkítiában főleg húst, halat, tejet és mézet fogyasztottak, és volt bőven fűszeres boruk”. (Itt meg kell jegyeznünk, hogy Anonymus ismereteit az 1080 körül írt ,,őskrónikából”merítette; a külföldről bejött ,,romai” kultúrájúk szerzeteseknek fogalmuk sem volt a magyarok őseiknek életéről, de a tényeket – szórványosan – becsületesen közölték.) Az ételek alapanyagainak rangsorában természetesen az állattartásnak volt meghatározó szerepe; a húst főleg a birkák ( juhok) szolgáltatták, de nagymértékben fogyasztottak szarvasmarhát és más állatot. Amíg a férfiak a nyári szálláson tartózkodtak, az asszonyok ( -a ,,fehérnép”-) gabonát arattak, zöldségféléket és gyümölcsöt termesztettek.

A mérsékelt égöv erdei számos bogyós gyümölcsöt, gyógy- és fűszernövényt, gombát kínálnak azoknak, akik felismerik ezeket a növényeket.

A természetben elég sok fűszernövényt gyűjthetünk. Néha olyanokat is, amit nem fűszerként ismerünk elsősorban, mint pl. a cickafark szárított levele morzsolva, mely különösen zsíros ételekhez jó, segíti az emésztést. Jól ismert a medvehagyma fűszeres íze, talán kevésbé a hagymaszagú kányazsombor levele, magja, vagy a vasfű, ami inkább régen volt használt fűszernövény. A vadpasztinák bimbója, termése, a bordamag, amire nemrégen hívta fel a figyelmem valaki, római kori fűszernövény, és sorolom tovább a bejegyzés alján és később folytatás is következik, mert egyre több finom, vadon termő fűszernövény jut eszembe, és még kutatom őket tovább is.

Ezek a növények mind megtalálhatóak, sétánk,.kirándulásaink során,a termesztett gyógyhatású növények éppen ezért, egy másik kategóriába tartoznak